Egy hónap után eljött végre a nagy nap, amelyet nagyon vártam, és amitől még izgalmasabb volt ez a nap, a kedves hozott magával egy mopedet nekem, és a barátját, akitől a járgányt vettem... Nem is tudtam mi a nagyobb para, találkozni, vagy meglovagolni a meredek rámpát a mopeddel. Végül mindkettő sikeres volt,  a drága szemébe néztem, és azt éreztem amit telefonon keresztül is az elmúlt hónapban, és amikor egymáshoz értünk kiderült, hogy az érzelmi, és lelki összhang mellett a fizikai vonzalom is jelen van, és mindez kölcsönös. A moped pedig, hát lazán felgurult a meredeken, és egyben feljutottam vele az emeletre is megküzdve a lifttel, ajtóval...Ami nehéz volt, legalább 2 órán át figyelni a barátra, aki elmondta a mopedről a fontos tudnivalókat...Én csak Őt néztem , vele akartam lenni, elvégre ez volt az első randink, így erőltettem, hogy figyeljek, elvégre a szabadságomat vettem meg....Aztán végre kettesben, feledhetetlen, csodás órákat töltöttünk együtt, a bolonyai spagettim pedig sikert aratott.A lehető legjobban alakult végül a nap. Boldog vagyok!:)