Nagyjából mióta csak élek, próbálom megfejteni mi is az a szerelem, így 41 évesen két lábbal a talajon állva azt mondanám, hogy az egy olyan érzés, amikor a másik ember nem csak a másik libidóját tudja megmozgatni, de érzelmileg, és lelkileg is hatással van  rá, és ez kölcsönös... Tapasztalataim azt mutatják viszont, hogy valahogy mindig az aktuális a nagy ő, és amikor felszáll a rózsaszín köd az ember rájön, hogy csak egy vonzalom volt, ragaszkodás, vagy csak egy plátói érzelem, ami viszonzást sem kapott..

Na most lehet, hogy én szeretem kiteregetni a szennyest, jó érzés, hogy idegenek olyan dolgokat is megtudnak rólam így amit időnként még a barátaim sem tudnak... Magamutogató vagyok? Talán...Bevállalom...Vállalom azért, mert ha néha tudok olyat írni, ami embereknek szebbé teszi a napját, vagy egyfajta felismeréshez vezet, akkor már nem éltem hiába...

Amikor azt hiszem, szerelmes vagyok, folyton zenét hallgatok, mosolygok ha kell, ha nem, mindent elfelejtek, a kv-ba sót szórok, a savlekötő előkerül, az éjszakák forgolódással,zenehallgatással, és Gordon Ramsay-vel telnek, mert "vele főzök" alvás helyett...

Kérdezem én, lehet valakibe szerelmes az ember, akivel még nem találkozott? Válaszolok, tuti hogy nem! Talán mindez vágyak kivetítése a másik emberre, nem több...Az agyalást pedig abba kell hagyni, a jelenben élni, és pont..

John Legend helyett pedig ott a ZZ TOP! :D