Eljött a nagy nap, amikor az első kerekesszéket fölavathattam... Kissé szerencsétlenül alakult, hogy a rendezvény helyszíne Visegrádon   egyáltalán nem volt alkalmas erre a tevékenységre. Már a bejáratnál jelzés értékű volt, hogy autóval csak külső parkolóban lehetett megállni, belső roki parkoló nem volt. Az út amelyen begurítottak, mert egyedül nem tudtam haladni, mélyen kavicsos út volt, onnan a fűre sem lehetett egyszerűen fölgurulni, mert kővel kirakott perem volt az út, és a fű között. A hab a tortán, hogy a büféhez, és a wc-hez meredek kavicsos út vezetett, amelyen föltolni is alig tudtak, nem hogy én egyedül fölerőlködjem magam az aktív székkel, amit egyedül hajtok. Volt egy másik följárat is, hasonlóképp járhatatlan volt számomra, mert a 8-10 lépcsőfok mellett korlát nyomokban sem volt. Mind a két verziót kipróbáltuk, jelentem: túléltem. A wc -től már nem is vártam nagy csodát, 4 db. wc volt 300 emberre, amit szerintem csak egyszer takarítottak naponta, mozgássérült wc gondolatban sem volt. Volt aki megkérdezte tőlem, hogy mit várok egy sportpályától? Mondjuk egy új sportpályától 2018.-ban mindenképpen azt, ha a mozgássérült szülő megnézi a fia focimeccsét, eljusson a focipályához, és ne legyen megvalósíthatatlan feladat a mosdóba bejutni, és ott bármit is csinálni hogy a szükségleteit kielégíthesse! Nem más bolygóról jöttünk, mi is emberek vagyunk, jogunk van létezni ebben az országban! Kicsit dühöngtem, kiderült, hogy úgy fölhúztam magam ezen az egészen, hogy 152/ volt a vérnyomásom, de  a vércukor értékem, és a véroxigén szintem rendben volt. Miután egy masszőr sátrában kaptam egy hátmasszázst már egészen feloldódtam. A babgulyás amit kaptunk finom volt, csak fűszeresebb, mint szeretem, a rétes fogyasztható, az eperbor amit egy út menti árustól vettünk, pedig nagyon finom. A szomorú a napban az volt, hogy a járgány hajtásának gyakorlása, a szabadságom, önállóságom újra átélése volt a cél, ehelyett a totális rászorultságot éltem át... Ha visszaugorhatnék az induláshoz, akkor is elmennék, mert szép helyen voltuk, és jobb volt, mint a lakásban ücsörögni.:D