Azt gondolnánk, ez egy laza program, már számtalanszor játszottam...Nem egy megerőltető sport, ami kimeríti az embert, és különben is két éve egy bottal is ment... Hát most két bottal évek eltelte után kínkeservesen lejutottam a pár lépcsőfokon összecsókolózva a korlát mellett egy kilógó bokorral kínomban nevetve, lenyomtam 10 pályát akárhanyadszorra belökött golyóval koncentrálva, hogy ne essek pofára, ne dőljek el, és rogyjak össze...A tizedik pályánál éreztem, ha ezt tovább erőltetem annak bizony fogorvos lesz a vége, ha nem ügyelet... A család abba akarta hagyni a játékot és haza kullogni, de nem engedtem, gyereknapot ünnepeltünk, ami járt a lányomnak, és én sem voltam hajlandó kudarcnak megélni a történteket. És akkor a végén kiderült, a tizes pályáig  a "meccset" én nyertem hármunk közül!!! Nesze neked SM barátom! Na ennyit a csüggedésről...Kis pihenés után fölküzdöttem magam a bokormentes kifelé vezető oldalon, és ez mindenki számára egy kellemes program maradt.